Vajas csatorna

Megközelíthetőség: Kalocsa és Foktő között található.
Kalocsa legrégibb és leghíresebb folyója. Már Anonymus is említette gesztájában.
(Nem a Kalocsa vidékén lévő részét, hanem a Monostorszeg környékit.): „Azután pedig
Árpád vezér meg nemesei innen [Csongrád] előnyomulva egészen Titelig mentek, s odáig
meghódították a népet. Majd továbbindulva a Szalánkemén-révhez jutottak, s a
Tisza-Duna aljában lakó egész népet igájuk alá hajtották. Innen pedig a bodrogi részekre
tértek, és a Vajas vize mellett ütöttek tábort.” (A latin nyelvű szövegben a Vajas Uoyos
alakban fordult elő.) A középkori Vajas Foktőnél szakadt ki a Dunából, kelet felé haladva
érte el Kalocsát, ahol délnek fordulva, a Dunával nagyjából párhuzamosan, kb. 150 km
hosszan haladva a mai Jugoszláviában lévő Bács és a horvátországi Valkóvár között
torkollott vissza a Dunába. A Duna mederváltozásai miatt több helyen egybeesett a Vajasmeder
a Duna medrével, sőt, a jugoszláviai Monostorszeg és Apatin között a Duna jobb
oldalára is átkerült. Több helyen lefűződésekkel (fokokkal) összeköttetésben állt a
Dunával. Kalocsához legközelebbi lefűződések, amelyeket a 19. században zsilipekkel
mesterségesen is fenntartottak, Dusnoknál és Érsekcsanádnál voltak (dusnoki Vajastorok,
csanádi Vajas-torok). A középkorban a Vajast és a becsatlakozó ágakat
rendszeresen karbantartották. A török uralom alatt a Vajas egyes részei és a mellékágak
nagy része feliszapolódott, eltömődött, vízutánpótlását a dunai árvizek és a belvizek
biztosították. A Vajas Foktő és Kalocsa közötti szakasza is beiszapolódott, csak az
árvizek idején volt bennük víz. Medre helyén keletkezett mélyebben fekvő területekből
kitűnő kaszálók lettek. 1866-ban hozzáfogtak az eltömődött meder kiásásához, de csak
kb. 750 m készült el belőle (Giga). 1887-ben ismét felmerült a meder továbbásásának
terve, de akkor sem valósult meg. A 19. század második felére Kalocsa környékén a
Vajas többnyire pangó vízzé vált, csak a belvizes években és árvizek idején volt élő víz.
Az 1872-ben alakult Pestmegyei Sárközi Duna-védgát és Csatornázási Társulat
hozzáfogott a Kalocsai Sárköz belvizeit levezető vízfolyások, csatornák, köztük a Vajas
rendbehozatalához. A holtágakat csatornákkal összekapcsolták, és az így kialakult
csatornarendszer vezette le a Kalocsai Sárköz belvizeit. A csatornarendszer egészében
csak magas vízálláskor volt víz, kisvíz idején csak a csatornák mélyebb részein, az
egykori holtágak medrében maradt víz. Az Érsekkert nyugati szélétől a piactér alsó
részéig tartó Csilás Palé neve a 19. század második felére már feledésbe merült, és a
vízfolyást is Vajas néven emlegették. Az Érsekkert melletti kanyarulatra a Görbe Vajas
nevet is használták. A 19. században a város határain belül két szigetet fogott közre a
Vajas. A Pétersziget a mai Fűszerpaprika Rt és a Margit Malom területének találkozása
tájékán volt. A Vajas, az Irága és az 1866-ban kiásott csatorna fogta közre, de határai ma
már nem ismertek pontosan. A Fűszerpaprika Rt telepén még ma is meglévő, egykori
„villanygyár” helyén állt a kalocsaiak kedvelt szórakozóhelye, a Péterkerti vendéglő. A
másik sziget, a Páva sziget lényegesen nagyobb volt. A jelenlegi meder, a ma már
feltöltött Damjanich utca menti Vajas-ág és a mai Vágóhídi csatorna fogta közre.
Napjainkban a köznyelv a Vajas nevet a Csorna-foktői árapasztó főcsatorna Kalocsán
belüli, a Sárközi I. sz. főcsatornáig húzódó részére és az I. sz. főcsatornára is használja. A
Vajas név eredete máig sem tisztázott. Eddig két névmagyarázat született. Az egyik
(Blazovich L.) a magyar vaj szó –s képzős származékának tartja. A másik (Andrásfalvy és
mások) szerint a vájás szóból származik, azaz a vízfolyás mesterséges voltára utal. Ez
utóbbinak ellentmond, hogy a felhozott bizonyítékok sokkal későbbiek, mint maga a
Vajas név. A mesterséges beavatkozás annyiban igaz, hogy koronként kisebb-nagyobb
mértékben karbantartották a vízfolyást.

Az országos horgászrend szerint.