Das soziale Netzwerk für Angler
Velencei-tó

Velencei-tó

GPS:47.213692; 18.61327
Víz jellege:
Terület:2500 ha
Mélység:1 m → 3.4 m, átlag 1.6 m
Talajzat, meder:
  • agyagos
  • homokos
  • iszapos
  • kavicsos
  • köves
  • vízinövényes
Víz hasznosító:állami horgászegyesület
Beszélt nyelvek:
  • angol
  • német
  • magyar

Árak

napi 3 napos heti éves
felnőtt
teljes
2500 HUF 6600 HUF 9000 HUF 25000 HUF
kedvezményezett
70 év feletti
20000 HUF
ifjúsági
kedvezményezett 15-18 éves
600 HUF 2000 HUF 6000 HUF
gyerek
14 éves korig
600 HUF
  • készpénz
  • visa
  • MasterCard
  • Maestro

Jegy árában elvihető halak

  • nemes hal: 5 db
  • egyéb hal: 10 kg

Nyitvatartás

nyitás zárás
1. 01.01. 12.31.

Jellemzés

Horgássz és gyönyörködj az érintetlen tájban.

A Velencei-tó és a Velencei-hegység természeti szépsége, állat és növényvilága messze földön híres. A „csillogó víztükör” és a „napfény tava„ jelzőkkel ellátott tó, Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava ahol a napsütéses órák száma eléri a 2050 órát. A tó 26 km2 területű, hossza 10-10,5 km, szélessége 1,5-3,5 km, átlagos vízmélysége 1,6 méter. Partvonalának hossza 28,5 km, vízgyűjtő területe ≈ 600 km2 körül mozog, míg víztömegét 40 millió m3-re becsülik. A tó korát 10-12 ezer éves múltra tekint vissza, első felmérése során 1792-ben kb.33 km2 területet mértek. Sík fekvése és relatív kis vízgyűjtő területe miatt a vízállás erősen ingadozott az évszázadok során.
Az Európát sújtó nagy aszályok idején ki is száradt. Az 1880-ban Dinnyés – Kajtori csatornán zsilip készült így szabályozhatóvá vált a tó vízszintje. Az aránylag sekély vizű, vadregényes nádasokkal borított tó a 70-es évekre elöregedett, 20 év alatt több mint 15 millió m3 iszapot és a nádasok egy részét is eltávolították a mederből, nagyobb nyílt vízi területek jöttek létre. Kormányprogram keretében a VIB.(Velencei-tavi Intéző Bizottság) foglalkozott a Velencei-tó megfiatalításával, fejlesztésével, milliárdokat költöttek mederszabályozásra, a partfalak kiépítésére. Megnőtt a tó szabad vízfelülete, egészségesebbek lettek a nádasok, megszűnt az elöregedés, veszélye. Amikor mindenütt az élővizek minőségének romlása volt a jellemző egész Közép- Európában, egyedül a Velencei-tó vízminősége, alig tíz év alatt egy teljes kategóriát javult. Ma már egy osztállyal marad csak alatta az ivóvíz minőségnek. A Velencei-tó a sziksós vizek közé tartozik, ez a rész leginkább a Gárdonytól Velencéig tartó terület. Összetétele alapján, ásványvíznek felel meg.1974-ig volt halászat a tavon, azóta a Velencei-tó a horgászok tava. A tó hasznosítását a MOHOSZ vette át. A rendszeres haltelepítések következtében jó halállomány és megfelelő halfaj-szerkezet alakult ki. A tóban valamennyi fontosabb halfaj megtalálható. A magyar horgászok elsősorban a ponty horgászatát kedvelik, s a tó adottságai kiválóak ehhez. A MOHOSZ évente 250q kétnyaras és 250q háromnyaras, méretes pontyot is telepít a tóba, egyebek mellett. A halak pikkelyes fajták, halastóból kerülnek telepítésre. A kétnyaras növendék pontyok telepítése nagyrészt ősszel, míg a méretes, fogásra érett pontyok kihelyezése tavasztól késő őszig több tételben elosztva történik. A halivadék nevelőből évente kb. 80 ezer csuka,120 ezer süllő és 3,5 millió előnevelt ponty is gyarapítja a halállományt. Külön figyelnek az őshonos Velencei-tavi nyurga ponty és a compó állományok fenntartására.
A Velence-tavi horgászat még akkor is kellemes kikapcsolódást jelent, ha a halak esetleg átmenetileg étvágytalanok és nincs kapásunk. A tó változatos vízi flórával és faunával rendelkezik. Igen sok természetvédelmi oltalom alatt álló növény és állatfaj, köztük ritka madárfajok élnek és költenek a tavon.
A tó nyugati részén, a Lángi és Vendel nevű tisztásokat átszelő vonaltól nyugatra szigorúan védett természetvédelmi terület található, ahova belépni és csónakkal bemenni is tilos.
A Velencei- tavon partról és csónakból egyaránt lehet horgászni. A csónakból történő horgászat változatosabb horgászási és nem utolsósorban fogási lehetőséget biztosít. A tó mesés nádszigetei között barangolva kellemes horgászhelyet találunk. A tó különböző partszakaszain, mólókon,a kajak-kenu pályán kedvező horgászhelyek várják a horgászokat. Az egyes településeken egész évre elhelyezhetők térítés ellenében a horgászcsónakok és néhány kikötőben csónakot is bérelhetünk.
A tó északi oldalán 3 km hosszú, evezős pálya található, mely horgászok által is kedvelt horgászhely és kiváló halfogó versenypálya, ahol sok hazai és nemzetközi horgászversenyt is rendeztek már. A part felől fokozatosan mélyülő meder kedvelt tartózkodási helye valamennyi halfajnak.
A Velencei-tavi horgászrend előírásai a területi jegyen megtalálhatók. Külföldi horgászvendégek a horgászjegy árusítóknál tájékozódhatnak,német és angol nyelven is közzétett horgászrendi előírásokról.

A Velencei-tó a Balaton és a Tisza-tó után Magyarország harmadik legnagyobb tava, melynek 23 km2-es területéből 10 km2-t borítanak nádasok. A tó hossza 10 km, legnagyobb szélessége 3,5 km, átlagos vízmélysége 1,6 méter, partvonalának hossza 28,5 km.

A tó természetes halprodukciója gazdagabb, mint a Balatoné, ennek következtében rövid időn belül jó horgászvízzé vált, amikor 1974-ben a korábbi halászati hasznosítás megszűnt, és a tó hasznosítói a horgászok lettek. Azóta a Magyar Országos Horgász Szövetség horgászszervezeteivel együtt végzi a halgazdálkodási, halvédelmi és horgászat szervezési feladatokat. Hasznosítóként kiemelt figyelmet fordított és fordít a tó őshonos halfajai állományának fenntartására, fejlesztésére. Miután a magyar horgászok nagyobb hányada elsősorban pontyra horgászik, és a tó adottságai is kedveznek ennek a halfajnak, így évente több mint 40 tonna, nagyobbrészt fogható méretű és növendék ponty, valamint a tavaszi időszakban a ragadozó fajok utánpótlását segíti elő a rendszeres előnevelt süllő- és csukatelepítések. Külön hangsúlyt fektet a hasznosító az őshonos, elkülönült állományú Velencei-tavi vadponty és a compó állományok fenntartására.

A tó változatos és jó horgászati lehetőséget kínál. A parti horgászatra még sok helyen jók a feltételek. Az evezős pálya különösen kedvelt hosszú partszakaszával és jó haltartó képességével. A csónakos horgászat bázisai a kikötők. A vízen a legkülönbözőbb adottságú vízszakaszokon kereshetjük az egyes évszakokban a halak kedvelt tartózkodási helyeit. Csónakkal elérhetőek a tó különböző tisztásai, eldugott nádöblei, a nyílt vizű területei, melyek még a legnagyobb üdülőforgalom idején is nyugodt horgászati feltételeket, változatos fogási lehetőségeket kínálnak. A tó vízminőségének és élővilágának védelme érdekében a csónakokon a robbanómotor használata tilos, a távolabbi horgászhelyek elérésében az elektromos csónakmotor segíthet.

Az egyes települések környezetében találhatók meg a csónakkikötők, ahol egész évre térítés ellenében elhelyezhetők a horgászcsónakok és néhány kikötőben csónakot, ill. elektromos csónakmotort is lehet bérelni.

A tó körül üzemelő csónakkikötők:
Agárd területén a MOHOSZ Agárd-Dinnyési (itt csónakbérlés is) és Béke úti Csónakkikötője, Gárdonyban az Önkormányzati, a Névtelen ároki és a Vízügyi Csónakkikötő (itt csónakbérlés is), Velence-fürdőn a Cserje utcai Csónakkikötő, Velence partszakaszán a Tóbíró-közi és az Északi-strandi Csónakkikötő. Sukoró partszakaszán a Sukorói Csónakkikötő, Pákozd térségében a Szúnyog-szigeten pedig a Pákozdi és a Kormorán Horgászegyesület Csónakkikötője található.

A tó különböző parti szakaszai, a mólók kedvelt horgászhelyek. A déli parton elsősorban a csónakkikötőkben és környékükön, a parkok, sétányok melletti szabad partszakaszokon és a nyári időszak kivételével a szabad strandok területén találhatnak kedvező helyeket a parti horgászok. Az északi parton a kikötők területén kívül a nádas partszakaszok bejárói, kisebb nádmentes részei kínálnak jó horgászati lehetőségeket. A tó északi oldalán található a 3 km hosszú Sukorói evezőspálya is, mely amellett, hogy a horgászok által igen kedvelt halfogó hely, nemzetközileg is elismert horgász versenypálya, ahol sok hazai és nemzetközi horgászversenyt rendeztek már. A part felől fokozatosan mélyülő meder kedvelt tartózkodási helye a tó szinte valamennyi halfajának.

Ponty: fogására szinte az egész tó területén, bárhol számíthatunk. Felmelegedő tavaszi és lassan lehűlő őszi időszakban a pontyok szívesen keresik fel a nádasok széleit és öbleit, de sokan eredménnyel horgásznak rá a nyíltvízi területeken is. A ponty természetes táplálék után kutatva találkozik a horgász beetetésével és a horgon felkínál csalijával.

Igen meleg vízhőmérsékletnél a nyílt vizek, mélyebb szakaszok az eredményesebbek. A nádasok mellett elsősorban úszóval, nyílt vizeken fenekező módszerrel horgásznak rá. Terjedőben van a bojlis horgászat is, fontos tudni, hogy a tavon csak dobással lehet a horgot csalival bevetni, a behordás nem engedélyezett. Vízminőségi okokból a tavon kormányrendelet tiltja a szoktató etetést, így csak a horgászat során, a horgászat helyszínén van lehetőség kisebb mennyiségű csalogató etetést alkalmazni. A horgászati statisztikák alapján az utóbbi időszak évenkénti ponty fogási átlaga meghaladja a 40 tonnát. Sokan csak a pontyhorgászatot részesítik előnyben és akiknek van ideje hosszabb időszakon át is horgászni pontyra, ennek eredményessége a fogási naplókból visszatükröződik.

Süllő: a tó egyik legértékesebb ragadozó hala. Megtalálható a nagy nyílt vizű, torzsás és kevésbé iszapos területeken ugyanúgy, mint meglepő módon az iszapos, sekélyebb vizű nádasok mentén. Tartózkodási helye sokszor változik a évszak, a vízhőmérséklet alakulása szerint, általában követi a táplálékhalak kedvelt élőhelyeit, téli csoportosulási helyeit.

Állománya évről-évre fejlődik, bár az alacsony vízállású, így alacsonyabb oxigénszintű időszakok nem mindig kedveznek horgászatának, mégis az élőhelyét megkereső, horgászati módszereit ismerő horgászok biztosan számíthatnak fogására. Sokan csak ősszel és télen horgásznak rá, pedig a fogási tilalmának befejeződését követően változatos élőhelyein is eredményes horgászatuk. Egyre többen kezdik horgásznapjukat azzal, hogy horgászhelyük környékén műcsalikkal keresik a süllőket és nem eredménytelenül. Zömmel 1-4 kg-os példányai esnek zsákmányul, de jó néhány kapitális- 10 kg feletti - méretű süllő horogra kerülése sem számít ritkaságnak.

Kedvelt élőhelyei többek között a tó nyílt vizű területei, ahol úszó, fenekező élőhalas és műcsalis pergető módszerrel is fogják. Egyre többen csak pergetve horgásznak süllőre, így jelentős vízterületeket tudnak lehorgászni, ez aktívabb és általában eredményesebb az egy helyben való süllőkapás várásától. Horgászata szinte az egész évben eredményes lehet, az őszi és a téli léki süllőzés különösen kedvelt.

Csuka: a Velencei-tó korábbi jelentős nádas fedettsége igencsak kedvezett a csukáknak, ebben az időszakban e halfaj volt a domináns ragadozó. A sekély partszakaszok igen jó természetes szaporodási körülményeket nyújtottak és a hínarasok, a nádasok ideális leshelyül szolgáltak a gazdag csukaállománynak. A nagymértékű kotrások következtében azonban csökkent a nádasok és a sekély, növényzettel benőtt parti területek nagysága, és ezáltal a csukaállomány is. Nagyobb előnevelt ivadékok és növendék csukák telepítésével a hasznosítónak sikerül állományát fenntartani és fejleszteni. Manapság úgy a nádasok szélén, mint a nádasokhoz közeli nyílt vizeken számíthatunk kapására.

Az átlagosan 1-4 kg-os állománya mellett jó néhány kapitális, 5-12 kg közötti, rafinált öreg csuka is elejtőjére vár. Horgászata bár egész évben eredményes, elsősorban a késő őszi időszakra, illetve a téli lékihorgászatra koncentrálódik. Horgászati módszerei között az élőhalas csukázást egyre gyakrabban a műcsalis pergető, kereső horgászat váltja fel.

Harcsa: a tavon különösen rejtett életet él a harcsa. Előszeretettel tölti az év legnagyobb részét az úszó nádszigetek un. "szakadtak" alatt, természetes zsákmányszerzési céllal kilátogat a nyílt vizekre, és ma már egyre több harcsát fognak a kotrások által visszamaradt mélyebb gödrök környékén is. Ma már szinte a tó valamennyi térségében fognak harcsát. Sok a fiatal és a növendék harcsa is. A november és március közötti telelési időszak kivételével bármikor számíthatunk fogására.

Sajnos még mindig kevesen horgásznak harcsára, bár állománya évről-évre növekszik, a zsákmányban évente összesen átlagosan 1,4 tonna körüli mennyiségben szerepel. Pedig sok nagy súlyú (20-50 kg-os) harcsa él a tóban és egyre nagyobb a növedék harcsák (1-3 kg-os) állománya is. Kapitális - 70-90 kg-os - vén harcsák is szép számmal előfordulnak. Az utóbbi időszak rekordja egy 97 kg-os kapitális harcsa, melyet 2008. tavaszán zsákmányolt egy tókörnyéki horgász. A tó még mindig nem a harcsáiról híres, pedig a felkészült és tapasztalt harcsahorgászok itt biztosabban foghatják meg a harcsát, mint olyan vizeken, ahol sokan horgásznak rá.

A nagyobb példányok fogása a nádasok, és az alatta levő harcsatanyák miatt komolyabb felszerelést és felkészültséget igényel a horgászata más vizekkel szemben. A tavon igazán bevált módszerek még nincsenek fogására, legtöbbször pergetőhorgászat és nagyméretű csalihallal történő horgászatnál akadnak horogra. Szerencsére azért növekszik a harcsára horgászók tábora, különösen április és július elejéig.

Balin: különösen erős és nagy létszámú és sok nagy egyedű állománya él a tóban. A korábbi évtizedek tudatos telepítésének hatására mára szinte a tó valamennyi vízszakaszán észleljük rablásait. A balinoknak terített asztalt jelent a nagy küsznépesség. A balinozást kedvelők és értők elsősorban pergetéssel zsákmányolják az 1-5 kg-os példányokat, de jó néhány nagyobb igazi rekordméretű balin is üldözi táplálékhalait a tóban. Sokan nem becsülik, pedig ha nagy rablási időszakban időről időre félretesszük pontyozó botunkat és pergetőbot után nyúlunk, akkor igen szép élményekkel és fogásokkal lehetünk gazdagabbak

Angolna: a múlt század 70-es éveinek elején telepítették a tóba halászati-gazdasági célból. A horgászkezelésbe kerülése után már nem volt telepítés. Mivel a tó vizéből, általában nincs magas vízállás, ritkán történik visszaeresztés, ezért nem tud elvándorolni és még mindig tömegesen fordul elő. Megtalálhatók a kisebb súlyú (20-30dkg-os) hegyes fejű egyedei, ezek hímek, és a széles fejű, nagyobb súlyú nőstény példányai, melyek nemegyszer a 2-4 kg-ot is elérhetik.

Szeles, hullámos, zavaros víz esetén nappal is, de általában szürkülettől az éjszakai időszakban számíthatunk fogására. Kisebb egyedei zömmel élő csalira (giliszta stb.), míg nagyobb példányai általában csalihalra kapnak. Kimondottan angolnára ma már kevesen horgásznak, más ragadozó halak horgászatánál kerül horogra. A szaporodására az Atlanti-óceán egy bizonyos térségében kerül csak sor, ennek következtében folyamatosan csökken a tóban megtalálható angolnaállomány.

Amur: a múlt század 70-es éveinek elején a vízinövényzet visszaszorításának céljából telepítették tömegesen. Azután az egyik legkedveltebb nagy testű horgászhallá vált. Ma sem ritka nagytestű, 20-30 kg körüli, példányainak fogása. Bár akadnak még ilyen nagy példányok, de állománya csökkenőben van, mivel a törvényi szabályozások következtében természetes vizekbe 1996-tól nem lehet amurt telepíteni. Ettől függetlenül még jó néhány évig sikeresen horgászhatnak a tavon amurra, melynek nagyobb példányait zsákmányul ejteni különleges élmény, és jó horgásztudást igényel.

Ezüstkárász: nem tudatos telepítéssel került a tóba. A 70-80-as években jelentkezett egy kisebb állománya, a kilencvenes évek elején a Pátkai tározó leürítésével igen sok ivadéka került a tóba. Jó életfeltételek mellett nagyra nőttek. Ma nem ritkák a 0,7-1,5 kg-os példányai sem. Szaporodásával állományát is szinten tartja. A túlszaporodásától egyelőre nem kell tartani, az erős ragadozó állomány ivadékaikat szelektálja, illetve ezek a nagyobb kárászok a horgászok által is kedvelt zsákmány. A horgászok kedvelt hala, sajnos időnként ívási időszakában elhullásaival jelentős gondot tud okozni a vízhasznosítónak.

Keszegfélék: A tó három meghatározó keszegféléje a dévérkeszeg, a bodorka és a vörösszárnyú keszeg, de a ragadozó halak fontos táplálékát képező szélhajtó küsz népes csapatai is megtalálhatók a tó szinte minden részén. A keszegfélék közül a dévérkeszeg és a bodorka adja a legtömegesebb zsákmányt. Az igazán hozzáértő keszegezők megfelelő körülmények esetén a tó legkülönbözőbb helyein is, kisebb etetéssel és érzékeny felszereléssel néhány óra alatt képesek megfogni akár a naponta engedélyezett 10 kg-ot. A Velencei-tavon rendezett országos horgászversenyek is bizonyítják ezt, amikor a versenyhorgászok a háromórás időtartam alatt, a versenyszabályok alapján, nemegyszer 10-15 kg keszeget fognak.

Az viszont általános tapasztalat, hogy a keszegek is egyre óvatosabbakká váltak az elmúlt évek során, így csak a jól megválasztott, érzékeny, finom felszerelésekkel, apró horoggal lehet rájuk igazán eredményesen horgászni. Horgászatuknál elsősorban az úszós készség és az érzékenyebb fenekező készség vált be. A keszegfélékből (itt megemlítve a növekvő állományú compót is) évente átlagosan több mint 25-30 tonnát zsákmányolnak a tavon.

A rendszeresen a tavon horgászók mellett különösen a nyári fő horgászszezonban igen sok horgászturista, napijegyes horgász próbálja ki horgásztudását, halfogási ismereteit. A horgászati szabályok szerint a vizsgát tett magyar állampolgároknak rendelkezniük kell állami horgászjeggyel és horgász egyesületi tagként különböző típusú (éves, heti, napi, többnapi) területi engedélyt válthatnak a tóra vonatkozó szabályozásoknak megfelelően.

A külföldi állampolgárok az útlevelük, horgászigazolványuk, vagy a horgászvizsga okmányuk bemutatása alapján tudnak állami horgászjegyet váltani, majd ennek segítségével tudják megvásárolni a különböző területi engedélytípusokat. A gyermekhorgászok, de még az ifjúsági (14-16 év közötti vizsgázott) horgászok is jelentős kedvezménnyel, nem költségesen válthatnak éves vagy napijegyeket. A turista állami jegyes, horgászvizsgát még nem tett horgásznak lehetősége van egy jegyforgalmazási helyen turista napijegyet váltani, a horgászattal való megismerkedési céllal.

A területi engedélyek megvásárolhatók a tó körüli egyesületi, szövetségi jegyforgalmazó helyeken és a horgászboltok legnagyobb részében is.

A tó körül igen sok kemping, strand, szálloda, motel, panzió, étterem, büfé, magánszállás és horgásztanya is található, így az ide látogató, a tóra néhány napra, vagy hétre érkező horgászturisták minden bizonnyal megtalálják az igényeiknek megfelelő szálláshelyet.

A Velencei-tó természetföldrajza:

A tó a Velencei-hegység lábánál, lapos süllyedékben fekszik, területe a 160 cm-es vízállásnál (az agárdi vízmérce ,,0"=102,6 mBf pontjához mérten) 24,2 km2, hossza 10,8 km, átlagos szélessége 2,3 km, átlagos mélysége 1,9 m, partvonalának hossza 28,5 km.
A tó geometriai adatait az alábbi táblázat tartalmazza (1996. évi felmérés):
Vízállás
cm
Tóterület
km2
Nyílt víz
km2
Nádasok
km2
Térfogat
km3
Középes mélység
m
140
24,03
14,01
10,02
0,040851
1,70
150
24,11
14,05
10,06
0,043398
1,80
160
24,17
14,05
10,12
0,045681
1,89
170
24,23
14,05
10,18
0,048218
1,99


A Velencei-tó vízgyűjtője:

Összetétele igen heterogén, mely megmutatkozik domborzatában, a különböző korú és felépítésű hegységi, dombsági és síksági területeiben.

A tó, korát illetően, földtörténeti szempontból fiatal képződmény. Medencéjének kialakulása - a legújabb kori geológiai és pollenanalitikai vizsgálatok szerint - mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt következett be, valószínű, hogy nem lehet 15 ezer évnél idősebb.
A Velencei-tó kialakulását kővetően rövidesen lefolyásos tóvá vált, vizének nagy része Dny-i irányban, a Sárvíz völgye felé talált utat.
A vizsgálatok eredményei alapján a tó feliszapolódásának éves átlaga - a mélyvízi területeken -2,3 és 3,4 mm/év, míg a tó szélén 0,7 és 1,1 mm/év nagyságrendű volt. Megállapítható, hogy az utolsó évszázadokban a mélyvízi területek feliszapolódása jóval jelentősebb volt, mint a partközeli területeké.
A Velencei-tó térsége a sokéves adatok alapján az ország napfényben gazdag tájai közé tartozik. A napfénytartam 50 éves átlagban meghaladja az évi 2000 órát. A tó vízhőmérséklete - sekély tó lévén - gyorsan követi a levegő hőmérséklet változásait. A víz középhőmérséklete a nyári hónapokban 20,5 °C.
A tó évszázados vízszintváltozására kevés írásos adat áll rendelkezésre. A kutatások azt látszanak bizonyítani, hogy a tavat keletkezése óta mindig sekély víz borította, ez azonban természetesen a mindenkori csapadék és hőmérséklet viszonyoktól függően erősen ingadozott. Nagy a valószínűsége, hogy a tómeder több alkalommal közel került a teljes kiszáradáshoz.
A meglévő levéltári adatok az 1700-as évektől a kiszáradásra igen ellentmondóak, ezért valószínű - és az újabb kutatások ezt igazolják - hogy a tó legalábbis az elmúlt két évszázadban nem száradt ki teljesen, hanem vízének nagy része elpárolgott, területe igen jelentősen lecsökkent.
Az elmúlt 65 évben három szélsőséges időszak figyelhető meg, az első 1935-ben +80 cm, a második I 948-49-ben, amikor a tó vízszintje +63 cm-re csökkent, a harmadik, pedig 1989-1993. között, amely időszak végén az agárdi vízmérce +71 cm-t mutatott.

A feltárások szerint a tónak az 1400-as évektől kezdve nyolc nagy áradása volt, az utolsó 1963-ban a hirtelen hóolvadás eredményeképp kialakult +244 cm-es vízállással.

A tó életében jelentős változást hozott az 1880-ban megkezdett múlt századi vízrendezés, mely a Nádas tavat lecsapolta, a Dinnyés-Kajtori csatornát és a dinnyési zsilipet megvalósította.

A teljes vízgyűjtő terület (beleértve a tavat is) 602,3 km2 kiterjedésű, mely a Vértes hegység délkeleti lejtőjére, a Mezőföld északi részére és a Velencei-hegységre terjed ki. A Velencei-hegység nagy részét felső-karbon gránit alkotja, míg a hegység észak-északkeleti részén megjelennek a felső eocén korú andezit vulkanitok is. A vízgyűjtő É-ÉNY-i részén, a felszínen és a felszín közelében megtalálhatók a mezozoós karbonátok, míg a középső és déli részen pannon és negyedidőszaki képződmények az uralkodók.
A vízgyűjtő terület három fő részre tagolódik. Legnagyobb része - 383 km2 - a Császár-víz vízgyűjtője, melynek felső, kb. 75 km2-nyi karsztos területe részben inaktív. A Velencei-tó második legfőbb táplálója a Vereb?Pázmándi-vízfolyás, melyhez 105 km2-nyi vízgyűjtő terület tartozik, míg a fennmaradó közvetlen vízgyűjtő terület 114,3 km2 nagyságú. A tóba ömlő vízfolyások közül egyedül a Császár-víz állandó vízfolyás.

Forrás:www.vizugy.hu

Szabályjegyzék

A tó halállományának védelme, őrzése és gyarapítása, a vízi és vízparti környezet megóvása, fenntartása közös érdekünk, ezért számítunk segítő magatartására. A tóval kapcsolatos bejelentését megteheti a következő bejelentő telefonszámon: 06-30-501 0412, illetve munkaidőben a MOHOSZ Velencei-tavi Kirendeltségéhez is fordulhat (tel: 06-22-700-012).

1. A Velencei-tavi területi jegy a Velencei-tó területén - partról és csónakból egyaránt - jogosít horgászatra, kivéve a tó nyugati részén található természetvédelmi területet, ahol tartózkodni, csónakkal közlekedni és horgászni egész évben tilos.
A kijelölt (táblával jelzett) kíméleti területeken a ponty fajlagos tilalmi időszakában horgászni illetve az ívó halállományt bármilyen módon zavarni, (a jogszabály által meghatározott tilalmi időszakon kívül is) tilos. A kíméleti területek GPS koordinátái:
Dinnyési kíméleti terület (kezdete: N47 10.870 E18 33.540, vége: N47 10.655 E18 32.799)
Sukorói kíméleti terület (kezdete: N47 13.164 E18 35.699, vége: N47 13.008 E18 35.563)
Pákozdi kíméleti terület (kezdete: N47 12.783 E18 34.548, középső pont: N47 12.932 E18 34.441, vége: N47 12.942 E18 34.023)

2. A horgász köteles a horgászat megkezdése előtt megismerni és a horgászat során betartani a 2013. évi CII. törvény, a 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet, valamint a Velencei-tavi Horgászrend rendelkezéseit.

3. A fenti jogszabályok megsértése szabálysértési eljárást von maga után, melynek során az állami horgászjegy visszatartásra, a területi jegy visszavonásra kerül, illetve utóbbi a Velencei-tavi Horgászrend rendelkezéseinek megsértése esetén is visszavonásra kerülhet!
Kirívó vagy ismétlődő szabályszegés esetén a szabályszegő horgász a velencei-tavi területi jegy váltásától hosszabb időtartamra eltiltható.

4. A területi jegy megváltásával tulajdonosa tudomásul veszi, hogy róla szabályszegés gyanúja esetén a halőrzési és halvédelmi feladatok ellátása közben a jogosult által fénykép, mozgókép és hangfelvétel készülhet. Az ellenőrzés során készült felvételeket a törvényi előírásoknak megfelelően kezeljük.

5. November 1. –március 31. között a tavon horgászni csak 06 órától 22 óráig szabad, az éjszakai horgászat TILOS! Sötétedéstől napfelkeltéig a horgász köteles a horgászhelyét jól láthatóan megvilágítani.

6. A ragadozó halfajok védelmében, azok főbb ívási időszakában március 1. és április 30. között tilos mindenféle műcsalis horgászat, ragadozó halra horgászni kizárólag 15 cm-nél nagyobb élő csalihallal szabad.

7. Állami horgászjeggyel rendelkező felnőtt horgász egyidejűleg 2 bottal, a turista állami horgászjeggyel és az ún. kedvezményezett jeggyel, valamint az ifjúsági jeggyel rendelkező horgász 1 bottal, botonként 3 horoggal, a gyermek horgász 1 bottal, azon 1 horoggal horgászhat.

8. Éves területi jeggyel a db-szám korlátozással védett halfajokból összesen kifogható: Felnőtt éves jeggyel: 80 db; Kedvezményezett éves jeggyel: 50 db; Ifjúsági éves jeggyel: 35 db; Gyermek jeggyel: 10 db.
Az éves jeggyel kifogható mennyiség elérését követően lehetőség van új területi jegy váltására a MOHOSZ Velencei-tavi Kirendeltségén.

9. Felnőtt területi jeggyel a darabszám-korlátozással védett halfajokból naponta összesen 5 db fogható, egy-egy fajból azonban legfeljebb 3 db. A darabszám-korlátozással nem védett fajokból összesen 10 kg fogható naponta.
Ifjúsági és a kedvezményezett területi jeggyel valamint "Turista" területi jeggyel a darabszám-korlátozással védett halfajokból naponta 3 db, egy-egy fajból legfeljebb 2 db, darabszám-korlátozással nem védett fajokból összesen 10 kg fogható naponta.
Gyermek területi jeggyel naponta 1 db darabszám-korlátozással védett, és 5 kg darabszám-korlátozással nem védett faj fogható.
Az egyes halfajok tilalmi ideje és legkisebb kifogható mérete a jogszabályban előírtaknak megfelelő (az állami jegyen ill. fogási naplóban megtalálható)

10. A horgász köteles a fogási naplót a vonatkozó jogszabálynak megfelelően, a naplóban részletesen feltüntetett szabályok szerint vezetni.

11. A strandokon, kijelölt fürdőhelyeken VI.15- VIII.31. között a horgászat tilos, kivéve ott, ahol az üzemeltető a horgászati tevékenységhez hozzájárul.

12. A horgot a csalival csak a horgászbottal lehet a kívánt helyre bevetni, a készség behordása, behúzása tilos!
A tavon a vontató (sleppelő) horgászati módszer tilos!

13. A horgászat alatt fogott halat a horgász csak maga mellett, saját szákjában tárolhatja. Tárolásra a drótszák használata nem engedélyezett. Ha zsákmányát a napi horgászat befejeztével élve kívánja tárolni, az kizárólag a part közvetlen közelében megengedett és egyszerre csak két nap zsákmányát tárolhatja. A fogott halat a vízparton elajándékozni, másnak átadni tilos.

14. Evezőspályák előírásai: A Sukorói Evezős pályán a hajós edzések és versenyek időtartama alatt, valamint a bekerített pályaszakaszon tilos horgászni. A pálya területén a bójákkal kiépített vízszakaszon csónakból horgászni XI. 1-III. 15. között csak a belső nádasok közvetlen közelében szabad, míg a bójázatlan szakaszokon – a parti horgászatra tekintettel – a nyílt vízen is lehet. A parti sávban a parkosított részekre behajtani tilos. Az agárdi versenypályán a kijelölt területet a Vitorlásversenyek alkalmával szabadon kell hagyni, ott horgászni tilos.

15. Vízi és vízparti közlekedési szabályok: Járművel a mólókra és a vízparttól számított 10 m-es sávban leállni, ill. parkolni tilos. A vízpart közelében lévő utakon az ott érvényes közúti szabályoknak, a kikötők környékén pedig csak a kikötő rendjének megfelelően lehet parkolni. Hajókikötőben horgászni csak a vízi közlekedés zavartalanságának biztosításával szabad. A tavon a Hajózási Szabályzat előírásai szerinti felszereltségű és névtáblával ellátott csónak használható. Csónakok kizárólag csak a kikötőkben, valamint a kijelölt csónaktároló helyeken tarthatók.
Az elsőfokú viharjelzésre a csónakos horgász köteles a partot 500 méterre megközelíteni, a másodfokúnál a partra menni.

16. Környezetvédelmi előírások: Tilos a szemetelés, a vízi és vízparti növényzet csonkítása, kiirtása, a partvédelmet szolgáló építmények megbontása, károsítása. A szemetes helyen horgászótól a területi jegy bevonásra kerül.
A tavon horgászállást (stéget) építeni tilos, ugyancsak tilos foglalt vagy jelölt helyet létesíteni. A bedobás helye bójával kizárólag csak a horgászat időtartamára jelölhető meg.

17. Velencei-tavi rekordlista: A tó helyi rekordlistájára szívesen fogadja a bejelentéseket az egyes halfajokról a MOHOSZ Velencei-tavi Kirendeltsége (Agárd, Tópart, érdeklődni a 06-22-700-012 telefonon lehet). A kifogott rekordhalat itt kell bemutatni és a mérlegelésére, regisztrációjára is itt kerül sor. Harcsa esetében a 30 kg-ot meghaladó példányt kifogó horgász a következő naptári évre térítésmentes éves területi jegyet kap.

18. Haljelölés: Jelölt halról a jelet csak akkor szabad levenni, ha az a fogható méretet eléri. A levett jelet, a fogás helyét, idejét, a hal testhosszát, magasságát, súlyát, és a horgász nevét, lakcímét tartalmazó feljegyzést postán a MOHOSZ-nak (1511 Budapest, Pf. 7. ) kell beküldeni vagy személyesen a MOHOSZ Velencei-tavi Kirendeltségén leadni. A beküldő ajándékot kap.
Elveszett, ellopott, megsemmisült engedély nem pótolható!

Vízterület hasznosítója: Magyar Országos Horgász Szövetség

Horgászat típusa

  • finomszerelékes
  • bojlis
  • pergetős
  • legyezős
  • harcsás
  • csónakos

Halak

  • Balin
  • Csuka
  • Harcsa (szürke v. leső harcsa)
  • Ponty
  • Süllő
  • Amur
  • Márna
  • Jászkeszeg
  • Kárász (ezüst)
  • Kárász (arany
  • széles)
  • Dévérkeszeg
  • Angolna
  • Törpeharcsa
  • Sügér
  • Vörösszárnyú keszeg
  • Naphal
  • Karikakeszeg

Orte in der Nähe: