Nemhiába választották 2016-ban az év halának, aranysárga pikkelyeivel, vörös szemeivel szerintem a compó a legszebb hal a hazai vizekben.
2024.03.30 -án a Látóképi-tározóra látogattam, azon belül is a sekélyebb debreceni ágon foglaltam helyet.
A Látóképi-tározó híres a nagy halairól és a kiemelkedő mennyiségű keszeg állományáról, de a gyönyörű compókról sem kell elfelejtkeznünk, amik már ritkaság számban mennek a hazai vizeinkben.
A helyválasztás nagyon fontos a compó horgászatánál, szereti a nádas, hínáros, tökleveles, behajló ágas-bogas helyeket, ahol természetes táplálékát csigákat, kagylókat, rovarokat és lárvákat talál.
Az etetést a parttól 4-5 méterre kezdtem, ami csemegekukoricából, egy kenyér alapú etetőanyagból és némi gilisztából állt.
A felszerelésem egy 0,20-as főzsinórból és egy 40g-os etetőkosárból állt. Az előkén 0,16mm-es fluorocarbon zsinór volt, egy 10-es méretű Gamakatsu G-code F22 horoggal, melynek hosszát 40 cm-re állítottam be.
A horgászat elején keszegek jelentkeztek elsőként, melyeket nagy intenzitással 1-2 perces ütemmel tudtam fogni.
Dorozsmás dévér
Ezeket a halakat szerettem volna elkerülni, ezért az etetés külső peremét kezdtem horgászni és a kosárba csak kukoricát töltöttem. Ezáltal sikerült növelni a keszegek méretét, de még mindig nem ez volt a célhal. Ezután a kosárba nem töltöttem semmit, csak a horogra tűztem fel 2 szál gilisztát.
Egy kisebb ponty volt a jelentkező
Rövid idő elteltével lassultak a kapások, a keszegek eltűntek az etetésről. Továbbra is csak csemegekukoricát szórtam be. Néhány perc múlva intenzív kapással jelentkezett a hal. A zsinór végén egy gyönyörű compó mutatkozott, melyet 5-6 perc fárasztás után sikerült kiemelni. Nagyon örültem, hogy a két éve üldözött hal végre a horgomra került, nem is akármilyen méretben − 1876 grammos súllyal.
Itt még nem ér véget a történet, pár rontott kapást követően − melyek valószínűleg kisebb keszegek lehettek − egy újabb erőteljes kapás érkezett, ami a rövid táv miatt a botot majdnem lerántotta a tartóról. Nagyon erős kitörései voltak, a finom szerelék miatt többször engednem kellett a féken, hosszú percek után sem adta meg magát. Biztos voltam benne, hogy ponty van a horgon, vehemensen küzdött. Meglepetésemre újra egy hatalmas compó akadt a horogra. A hal tömege 2643 gramm volt, ami országos viszonylatban sem számít kis példánynak, hihetetlen volt számomra, hogy egy alkalommal sikerült két ilyen szép példány horogra akasztani.
A kapások lelassultak, az etetés frissítésre szorult, ezért pár gombóc etetőanyaggal, kukoricával és gilisztával kínáltam a halakat. Bár néhány dévért sikerült kifogni, a halak délutáni sziesztájukat tartották, ezért gyakori dobásokkal próbáltam felpörgetni az eseményeket. Az egyik ilyen dobás még a botot sem érkeztem letenni, olyan gyorsan jelentkezett a hal. Ő volt számomra a nap meglepetése – egy balin kívánta meg a gilisztát.
Kezdett lemenni a nap, a szél is egyre erősödött, már kezdtem elpakolni a felszerelést amikor még egy compó beköszönt búcsúzóul.
