Gondoltam beállok a sorba kimegyek az Rsd-re ès megpróbálom megfogni az èv első halát èn is. Ügyesen megvettem a jegyem, aztán mikor kièrtem láttam, hogy be van fagyva túlnyomó rèszt a kinézett hely , ráadásul kb mindenhol. Ezután egy jó fèl órát töltöttem azzal, hogy keressek valami eszközöket amivel fel tudom törni kicsit a jeget. Úgy voltam vele, hogy ezek után tuti nem megyek haza anélkül, hogy kicsit próbálkozzak. Pláne, hogy megvettem mar a jegyem... Szerencsére sikerült találjak nagyobb méretű letört ágakat, meg egy olyan 3 méteres fakarót, aztán ezekkel igyekeztem amennyire lehetséges feltörni magam előtt a jeget. A stég körül olyan 2 méterekre tudtam ezt megtenni, így oda nagyjából annyira tudtam ejteni a gumit, illetve a stég körül usztatgattam oda-vissza. Viszonylag gyorsan jelentkezett egy olyan 45-50-es csukesz, szép rablást csinált. Sajnos addig bénáztam a merítőmmel, hogy jól leakadt. A másik helyen a benőtt/bedőlt fánál egy csíkban olyan 6-8 méterre sikerült feltörni a jeget a partról . A pálya vége az utolsó 2 méteren itt olyan 40cm széles lehetett. Ebbe a résbe igyekeztem dobálni. Persze jó sokszor túl dobtam, bár nem volt nehéz vissza húzni a jégen, hogy leessen a vízbe a résnél. Ezután viszonylag lassan vezettem a gumit szépen a meder alján. Már kezdett lefelé menni a nap, amikor rárabolt ez a 74 cm-es, 5+ kg-os kroki a csalimra. Eléggé megiramodott, nem adta magát könnyen. Én végig azon imádkoztam, hogy a monofil pergető zsinoromat el ne vágja fárasztás közben valahol a jég. Az előkém miatt nem kellett aggódjak, mert kifejezetten drtótelőkét használtam a mai napon. Végül sikerült szákba tereljem, úgyhogy nagyon boldog voltam. Jobb halat el se tudnèk kèpzelni, így az èv elejèn. Nem mellesleg, hogy ez második halam pergetve eddig. Ment is vissza a gyerek, èn pedig húztam haza, azt hiszem ez a nap tökéletes lezárása.
