Mátravidéki Erőmű-tó

Megközelíthetőség: Hatvan felől Lőrinci irányában a 21-es úton a 6-os kilométerkőnél a benzinkút mellett jobbra, majd a vasúti átkelőn keresztül, itt jobbra visz az út, egy nagy kanyarban a síneken át, ezután az úttal tovább balra, az egyenesben ismét síneket keresztezve.

A Mátravidéki Hőerőmű hűtőtava arra a célra szolgált, mint minden egyéb hőerőmű közeli víz - folyó, tó, stb. - hűtőrendszere. Ezt a feladatot sikerrel ellátta a tó, elvezette a működés közben keletkezett felesleges hőmennyiséget, felvette azt, így télen is melegvízű horgászvízként működhetett - a környékbeli és a budapesti horgászok nagy örömére.
Egy ideig azonban az elmúlt években szünetelt az erőmű, így akkortájt a tó is befagyhatott, nem volt hőenergia ami megakadályozta volna ezt. Az idén viszont befejeződött az átalakítás, újabban gázturbina termeli az elektromos áramot, ami azt jelenti, hogy ismét működhet a hűtőtó is, ám az a hír járja, hogy ez a technológia nem termel annyi hőt, s így nem követel olyan mértékű hűtést, vagyis a tó egésze sem lesz olyan meleg, mint régebben. Legalábbis ezek a jóslatok, de persze, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, azt majd télen láthatjuk meg. Addig is lássuk a mai lehetőségeket.

A hőerőművek tavainak közös jellemzője, hogy a mederben cirkuláló víznek a kifolyó és a befolyó között le kell hűlnie ahhoz, hogy rendesen elláthassa feladatát. Ehhez gátakra van szükség, melyek az áramló víznek adják meg az irányt. Ezek a gátak itt is megtalálhatóak, s remek horgászhelyeknek minősülnek. Csónak híján elsősorban ezekről érdemes próbálkozni. Természetesen a part is szerencsét hozhat, ha meg tudjuk horgászni a távoli jobb helyeket.
A vízszint 1-2,5 méter, de meglehetősen ingadozó, hiszen a közvetlen vízutánpótlást a Zagyvából kapja a tó, s mivel e kis folyónk vízhozama nagyban függ a csapadéktól, így kis vízállás mellett nem tudja tölteni a hűtőtavat. A folyón tapasztalható szennyezések is szerepet játszanak abban, hogy mikor juthat friss víz a tóba.
A hűtőtóból nemrégiben szivattyúzták le az iszapot, így annak feneke viszonylag kemény. Nem akadós vízről van szó, ám egy-egy helyen az átlagosnál több süllőt lehet fogni, feltételezhető, hogy egy valamikori - mára elárasztott - út, illetve annak maradványa lehet a háttérben.

Módszerek
Aki itt horgászik, általában egyszerű fenekezős, vagy úszós felszerelést használ. Sikeresek az így horgászók, ám ennek egyik feltétele, hogy meglehetősen sokat etetnek, olyan helyeken, melyeket leginkább csak ők horgászhatnak meg. A stéggel, vagy vízparti házzal rendelkező horgásznak van lehetősége csónakba szállni is, további előnyhöz jutva.
Szép zsákmányra tehetünk szert egyszeri horgászat alkalmával, ha finomabb módszereket választunk.

A matchúszózásnak találhatunk alkalmas távolabbi vízterületeket, melyek megfelelő etetéssel jó halakat adhatnak. A hosszúbotos horgászat, akár egy egyszerű spicc bottal is eredményes lehet a gátak előtti 5-10 méteres vizek meghorgászásában. Ha kimondottan távol sejtjük a halakat, akkor a feederes fenekezés lehet az ellenszer, lehetőleg sok élőanyaggal az etetőkosárban. Az amurokra kukorica csalival specializálódhatunk, búzás etetés mellett, szintén elsősorban a sás-nádas öblökben, de jöhetnek akár a partok előtt, vagy bent a nyílt vízen is.
Ragadozóra a természetes csalik közül a halszelet jöhet szóba, illetve az élő kishal. Süllő és harcsa egyaránt rávetheti magát az akadón, vagy este partközelben felkínált szerelékre. A hagyományos, ragadozó-halas úszós készség gyakran beválik.
Aki műcsalikkal szeretne rablót fogni, annak a gumihalazást ajánljuk: az utóbbi három évben rengeteg ragadozót, leginkább süllőt csaptak be a pergető horgászok e módszerrel.

Az országos horgászrend szerint.