A tavak az 1970-es évek közepéig tartó tőzeg és mésziszaptermelés következtében jöttek létre. A területek szivattyúzásának megszűnése után a kialakult bányagödröket a magas talajvízszint gyorsan feltöltötte. A gödrök eláradása után kialakult nádasokban partszéli ingoványokban otthonra leltek a vízimadarak. A vízimadaraknak köszönhetően gyorsan kialakult az a természetes (tőzegvizekre jellemző ) halállomány, amit az egyesület azóta is igyekszik megtartani.
A felső tó, az egyes (I-es, másnéven Pontyos-tó), inkább nádasos, lapos, széles, nyíltabb vizekkel, medencékkel, öblökkel, és köztük szűk csatornákkal, résekkel.
A kettesen (II-es, Csukás-tó) ha, lehet, még nagyobb dzsumbuj uralkodik. Ez az alsó tó némileg zártabb, bokrosabb, zegzugosabb, és persze jelentősen nagyobb is.
A fogott halak 70 százaléka ponty, 20 százaléka csuka!
Míg az I-es tó intenzív telepítés és horgászat alatt áll, például nincs pontytilalom, addig a kettes tavon a betartott fajlagos tiltás mellett további, elsősorban telepítési korlátozással próbálja az egyesület a halfaj összetételt a jelenlegi állapotban megőrizni.
Mindkét tó fő fehérhal-állománya a vöröszsárnyú keszeg, bodorka, karikakeszeg. Ezek populációja olyan szaporodóképes állomány, mely biztosítja a ragadozóhalak táplálékát és szórakozási lehetőséget nyújt a horgászoknak. Telepítésük nem szükséges.
1994. évben megalakult a Pötrétei Horgászegyesület tudatos telepítésekkel elkezdte a tó halállományának növelését és a halfauna szélesítését, elsősorban a kedvenc horgászhal, a ponty betelepítésével. A horgászegyesület jelenlegi és jövőbeni célja is egyaránt a tavak eredeti őshonos fajainak mennyiségi megtartása illetve növelése, valamint a fajösszetétel egyensúlyának kialakítása. A halgazdálkodás és a halfauna szempontjából külön választják az I.-es és II-es tavat.
