Ebben a blogban egy olyan 1-1 napos horgászatomat szeretném nektek elmesélni, ahol nem volt egyszerű kapásig eljutni, de végül nem maradt száraz a pontybölcső. Április elején egy kedves ismerősömmel megbeszéltük, hogy ellátogatunk a Dunaharaszti és Alsónémedi határában található Carp Centrum horgásztúra.
Carp Centrum:
A horgásztó kavicsbányászat során jött létre több, mint 20 évvel ezelőtt, a tó bányászata 2002-ben fejeződött be. A tulajdonosok a bányászat befejezését követően jelentős mennyiségű amúr és ponty állományt telepítettek a tóba, amely az elmúlt húsz évben érintetlenül állt, nem került hasznosításra. A tó mélysége 2-6 méter között változik, az átlagos mélysége 3 méter.
A kavicsbányászat során alkalmazott technológiából adódóan a mederfenék rendkívül tagolt, számos törés és plató alakult ki benne. Sok meglepetést és kihívást tartogat a horgászok számára. (Carp Centrum weboldal)
Az első nap:
Kora reggeli érkezést és a kedves, segítőkész fogadtatást követően elindultunk a kiválasztott helyre. Gyors kipakolást követően radaros etetőhajó segítségével tettem le a végszereléket a jónak gondolt mélységbe.
A reggeli csípős hideget felváltotta az igen jóleső április meleg. Végszerelékem egy inline grippa, illetve az alatta levő quick change-be tett Slip-D vagy Ronnie alkotta. Azért ezt a típusú ólmot választottam, mivel opcionális lehetőség volt egy esetleges törés oldal meghorgászása, amin ez a típus stabilan megállt volna. Az említett előkékre 1 szem popup (14mm), illetve 20mm süllyedő és egy popup “sapka” került (levágtam a süllyedő és a popup bojliból is egy kicsit).
A tó szabályzata értelmében, a legkisebb használható horogméret a 6-os, így ebből a méretből voltak megkötve a már otthon legyártott előkéim. Etetésnek pár szem bojli és különböző méretű pelletek keveréket használtam.
Egész nap próbálgattam különböző mélységeket, ahol kapásra tudom bírni uszonyos barátainkat, de sajnos ez nem így lett a nap végére. Száraz maradt a bölcső…
Összepakolást követően, pár finomszerelékes sporttárssal beszélgettünk, akik pár állással lentebb ültek. Mesélték és néha láttuk is, hogy nap folyamán szép számban fogták method módszerrel a pontyokat.
Mivel a horgászatban benne van, hogy kapás nélkül megyünk haza, úgy döntöttünk egy másik alkalommal is visszajövünk és megpróbáljuk újra, tanulva a “sikertelenségből’.
Második felvonás:
Erre a napra megpróbáltam a method feederhez hasonlónak nem nevezhető, de legalább picit abba az irányba vonalon elindulni. Rövidebb előke, kisebb csali, koncentrált etetés (PVA háló).
Ezen a napon megindult a nyárfa virágzás, ami a víz felszínére hullva tökéletes táplálék volt a pontyok számára. Drónnal felrepülve pár felvétel erejéig láttuk, hogy felszínen csipegetik szépen a pontyok ezeket a lehulló “szöszöket”, sajnos ez a mi állasunkról nem volt meghorgászható, így a zig nem jött szóba.
Egyszer csak megszólalt a jelző, gyorsan felvettem a kontaktot, majd nagyon finom elkezdtem fárasztani és a végén sikeres szákolást követően, ott pihent egy csodás kis tükrös a bölcsőben.
Nem életem horgászata volt, de nagyon örültem neki, hiszen sikerült kapásig eljutni. Minden horgászat nem lehet extra sikeres, a hibákból lehet tanulni, majd alkalmazni élesben.
Görbüljön,
Rebi
